Bence neve - a vele túrázni járók körében - már összefonódott jól szervezett, vidám hangulatú, érdekes útvonalú, sok új megismerését biztosító sopron-hegyvidéki túrákkal. Egy ilyenen volt szerencsém részt venni ezen a hétvégén. Az útvonal már előre is jónak ígérkezett. Figyelembe véve a lusta egyetemisták szokásait :-) "hajnali" kilenc órakor indultunk el az egyetemtől a Princz-pihenő felé. Onnan tovább a szokásos úton a Károly-kilátó alatt lévő parkolóhoz, majd a műútra merőlegesen vezető kis ösvényen le a Pedagógus-forráshoz. Itt megcsodáltuk a természet egyik különös teremtményét a foltos szalamandrát. A patak folyását fölfelé követve (a Füzes-árokban) egy újabb szalamandra és egy érdekesen kidőlt fa után D-nek fordultunk. A Z+ jelzésű úton haladtunk egészen addig, míg egy fiatal fenyvesen átjutva el nem értük az egykori műszaki zár nyomvonalát. Ezen NY-i irányban haladtunk egy keveset, majd az első lehetőségnél D-nek fordultunk. Követve a széles utat a volt mucki örshöz értünk. Itt pihentünk kicsit, majd DNY-i irányba tovább indultunk Büdös-kút felé. Odaérve megcsodáltuk az erdőt, és az asztalhoz leülve megebédeltünk. Az időjárás csodálatos volt, igazi tavaszi hangulat fogadott minket. A határsávon tovább gyalogolva a Bányászkereszthez értünk. Itt ismét egy kis pihenő következett: beszélgetés, sztorik, majd irány tovább! A régi határsáv keskeny gyalogösvényén, az osztrák házak kertjei mentén - (itt készültek a kecskés képek) :-) Ilona-akna volt határőrbódéjához jutottunk. Innen a piros úton haladva megérkeztünk legmesszebbi uticélunkhoz, a Magas-bérci kilátóhoz, amely a Soproni-hegyvidék legmagasabb pontja (557 m). Itt egy kis pihenőt tartottunk, ettünk ittunk, beszélgettünk a többi - más útvonalon jött - egyetemistával, majd a piros jelzésen visszamentünk az Ilona-akna utáni elágazáshoz, ahol É-felé fordultunk. Beérve Brennbergbányára megálltunk egy kútnál felfrissülni. A temetőt elhagyva kis csapatunk ketté vált. Egy páran elindultak hazafelé, mi pedig egy erdészeti közelítőnyomon K-felé gyalogoltunk tovább. Legyűrve a szintemelkedést, és a nem éppen túristaútnak mondható szedres újulatot, kiértünk az egykori műszaki zár nyomvonalára. Lementünk a már alig látható és járható sárga háromszög jelzésű úton a Köves-patak völgyébe. A térképen jelölt forrást próbáltuk felkutatni, de a csak a völgy fölött valaha állt műszaki zár hídjának pilléreit találtuk meg. Innen a Béke-kilátóhoz mentünk. Itt ismét pihi, evés, ivás, fényképezés, majd a piros háromszögön lementünk a Muckot a brennbergi úttal összekötő műútig. Innen D-i, majd K-i irányban haladtunk a piros jelzésen, ami az Ultra (479 m) és a Kis-Ultra (456 m) mellett vitt el minket. A Tolvaj-árokhoz érve D-nek fordultunk a Postás-forrás felé. Mire kiértünk a Bella Lajos emlékműhöz, már teljesen besötétedett. Felvettük a fejlámpákat, és a műúton D-felé bandukoltunk tovább. Elérve a P?-t a Hét bükkfát vettük célba. Onnan már csak haza vezetett utunk. Így összesen kb. 31-32 km-t gyalogoltunk (de lehet, hogy kicsit többet is)! :-) Az út végére kellemesen elfáradtunk, sok élménnyel gazdagodtunk pl. Góliát felavatta az új bakancsát. :-) Köszönjük Bence ezt a jó kis túrát! Reméljük mielőbb lesz újra ilyen!